A hajam viselkedése és formája kezdi megdönteni Einstein elméleteit a fizikáról. Ettől függetlenül rajtam nem fog ki!
Bugylibicska legyen veletek. (muszáj valamit, mert tegnap óta csak spamrobotok nézik a blogot.)
Gondolkodtatok már azon, hogy nincs két egyforma csempe? Ma a fürdőben ezen elmélkedtem. Olyanok mint az emberek: súly, vastagség, szélesség és magassága mindegyiknek van, nagyjából ugyan olyan is. Színe lehet más, de alapjában ugyan azok. Pedig mindegyik más, mert hol halványabb, hol erőteljesebb a minta rajtuk.
Mikor az utcákat járva kóborlás közben végignézek rajtuk, elkap az az érzés, hogy a világ nagy és én csak egy pici pontja vagyok. A többi ember, pedig a többi pici pont. Ezek a pontok pedig gráfokat alkotnak, mint ismerősök, szerelmesek. De a pontok összekötéséhez szükséges vonalak hossza meg sem közelíti azt, hogy az univerzum két legtávolabbi pontja (ha van egyáltalán ilyen) milyen messze van egymástól.
Az utca hajnali négy óra tájt sárgás fényben pompázott a közvilágításnak köszönhetően, ezt a fény csak egy-egy gépkocsi, vagy postakocsi fehér fényszórója törte meg. Én álltam és csak vártam a buszt. Tőlem pár méterre - maximum négy - egy pasas állt, fázhatott, mert remegett és csak egy pulcsi volt rajta, kezében fehér reklámszatyor. Biztosan valami érdekes folt, vagy rög lehetett a járdán, mert végig azt nézte. Körülbelül öt perc után kezdtem éhezni, így lehúztam a kabátom jobb zsebének cipzárát és elkezdtem szotyizni. A posta kisbusza már vagy negyedszer ment el előttem, nem éppen egy lassú tempóban, de én mindig megnéztem magamnak. Rajta kívül ezután már csak taxik csordogáltak az utcában. Megnéztem a táblát, még hat perc. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ennyi idő alatt gyalog is hazaérek. Valamiért mégis ott maradtam a megállóban és tovább vártam a buszt. Talán amiatt, mert már fáradt voltam és nem volt kedvem gyalogolni, annak ellenére, hogy ellenkezőleg emlékszem. Ekkor egy motor hangját véltem felfedezni a távolból, majd a lámpáját és végül a vezetőjét. Ez is posta, csak motoros. A tekintetemmel végig követtem az útját magam előtt és mikor a kanyarban eltűnt láttam, hogy a busz közeledik. Az eddigi járművektől eltérően nem száguldva, szép komótosan közeledett a fény. A kerítések csavarjain megcsillanva, hosszú csíkot festve a fényszóróival, majd feltűnt a busz is. A megálló előtt méglassabbra vette a tempót, majd beállt a megállóba. Felszálltam, meg a pasas is. Ő a legutolsó üllésre ült le, én elé. A hátitáskámat magam mellé helyeztem a másik ülésre, majd hangerőt adtam a fülemben duruzsoló zenére. Egész belemerültem a mellettünk elsuhanó házak és fák látványába, mikor rájöttem, hogy jeleznem kell. Szerencsére piros lett a lámpa így kényelmesen felálltam, odamentem az ajtóhoz és jeleztem. A közúti fényjelzőberendezés zöldre váltott, a busz elindult, vett egy jobbos kanyart és megállt a megállóban. Elég sokan leszálltunk a buszról, többség csak átszállás miatt. Én a busz után elindultam az úttest másik széle felé, már láttam a házunk. A felezővonalon álltam, mikor jött egy olyan nyitottplatós kisfurgon. Tudjátok, olyan ami útlezáró táblákat, üvegtáblákat és ilyeneket szállít. Lassított és megállt, átengedett engem és még három társam. Gyorsan átszaladtam, majd hazáig szépen lassuló iramban hazalépkedtem.
Az egészhez egyetlen zene adta végig az erőt a fülembe. Rawthang - Scorned.
Oakenfold - Starry eyed suprise
OMC - How bizarre
LFO - Summer Girls
Third Eye Blind - Semi Charmed Life
Coolio - 1,2,3,4
Este unatkoztam és nem volt miről blogolnom, így gondoltam leblogolom az első témát ami eszembe jut. Azért kellett nekem ide írnom valamit, mert kényszerem van rá és ha nem tenném, nem is lennék blogger. Szóval így esett a választás a húsklopfolókra. Tehát szeretném bemutatni az első, hivatalos, Bloginciális Húsklopfoló Feketelistát.
Nem is rabolom tovább a byte-okat, nézzük a versenyzőket!
Az első húsklopfoló amit kipróbált a pefiblogmédiakorpa a Klopfer 2004 volt. Meg kell mondanom őszintén, hogy nem nyerte el tetszésem, mert nem állítható a nyél hossza. Ha én terveztem volna, akkor én CAD-ban tettem volna ezt én, vagy minimum 3DS Maxban én. Továbbá nem frankó, hogy ilyen színű fából faragták - megjegyezném, hogy kézzel faragtam volna én - mert könnyen elveszik a konyhában a többi, ugyanilyen klopfoló között. Sajnos nem adta át nekem azt az igazi klopfolási érzést használat közben, így én 3/5-re értékelném.
Második húsklopfoló ami górcső alá vetettünk a Klopfer 2008 DUAL. Ahogy a nevéből is látszik ez az előző klopfoló második verziója. A nyújtható fa-nyelet még itt sem oldották meg a fizikusok, pedig pár kísérlettel biztos sikerült volna kifejleszteniük a nyújtható fanyelet. Én sajnálom, hogy ennyire kerek lett a klopfoló-bárd vége, mert így gasztronómiailag nem teljes az összhang a klopfolásra szánt hús és a húsklopfoló között. Én ezt egy kicsi tojás-formára emlékeztető, itt-ott dodekaéder alakú körök segítségével szépítettem volna meg. Én. A két oldalas klopfolás abszolút pozitív nálam, így ha a konyhapult fölötti szekrény aljára ragasztok egy szelet húst, akkor a pulton lévő húst ütve és a fölötte lévő húst visszapattanásból klopfolhatom, ezért kap tőlem 4/5 pontot. Zseniális megoldás.
Harmadik és nyertes húsklopfolónk, a Kliff-kloff 2008 AXE. Nevét nem az illat-márkáról kapta, ami egyébként tök nem ide illő téma. Egyik oldala négyzetes alakú kloffoló, másik egy szépen megmunkált - látszik, hogy kézi - bárd. A bárd nincs lefestve, így nem kell félnünk a hús festékezésétől, netán ha elfelejtenénk megmosni. (Rámászik a folyékony jeti, vagy egyéb általános háztartási jobbeset.) Nem húzom tovább, kijelentem a konteszt nyertesét, a maga 5/5-ös pontjával: Kliff-kloff 2008 AXE!
És most eszem egy kicsit.
Deftones - Digital bath (acoustic version, live)
Rob Dougan - Born yesterday
Guns N Roses - November rain
Alphaville - Forever young
R.E.M. - Everybody hurts
19. Ennyi idős vagyok délután fél kettő óta. Egy kicsit fura érzés, de csak azért mert ez már nem a tini korszak és nem is a bűvös tizennyolc, hanem az egy híján húsz. Ez zavar egy kicsit, hogy jövő ilyenkor arról fogok írni, hogy 20 éves vagyok. Vajonfogok még akkor blogolni? Vajon olvasni fogtok még? Ha meg kellene tippelnem, azt mondanám, hogy nem. 2006 óta minden évben abbahagytam és újrakezdtem ablogolást és ez szerintem jövőre sem lesz másképp.
Az emberek annyi információt megadnak magukról a különböző szociális hálózatokon, hogy azt nem is képzelik. Legtöbbjük számára csak egyszerű adatmezők, amit kitöltenek. Az embereket 4/5-re értékelném, mert egoisták mind, de nem elég bátrak ahhoz, hogy valódi énjüket fedjék fel. Így van az, hogy a gomba piros, az eper hosszú, a répa fonalas és a só édes. Touch me in the morning.
Internet SZUKSZ!
(Nagyi az Internet, nem nagypapa. Steve hand Jobs, na ő nagypapa.)
Jelenleg kipróbálom a GNOME-os xmlrpc alkalmazásokat, hogy melyik a legjobb. Eddig ez a BloGTK tűnik faszának, bár még a Google Docs is jó ugye, csak ahhoz is kell FireFox/Chrome (hogy BÖNGÉSZŐKET említsek).
Egyébként rájöttem, hogy miért vannak a billentyűzetemen apró (2-3mm) lyukacskák. Konkrétan átlehet rajtuk keresztül látni a billentyűzeten. Megoldás: vízelvezetés. Most beleöntöttem véletlen egy kis kristály vizet és átfolyt a billentyűzeten. Így nem folyik bele, nem ragad bele, egyszerűen átfolyik a pia rajta. Minden kis billentyű csoportnál van ilyen lyuk, összesen vagy tíz. Beleöntöd ital és az asztal lesz vizes. Lehet, hogy ilyen minden második billentyűzet ma már, de nekem ez új feature.
