Frázisok

ATB - 9pm till I came
Fugees - Ready or Not
Punjabi Mc - Mundian To Bach Ke
Prodigy - Out of Space

Ha az ember egy kicsit is másként látja a dolgokat, más szemszögből nézi, akkor már hülye? Mi van ha csak ki akar tünni abból a tömegből amit az emberek társadalomnak hívnak? Máshogy akar viselkedni, mint a tehén aki lila foltokat akar. Ki akar tünni a tömegből. Mi van, ha ő így szebbnek lát valamit? Ha így neki jobb? Azért miért kell elitélni?

Szerintem az a hülye aki mondja.

Ide tessék ideképzelni egy zúzós drum and bass podcestet. Fantáziátokra bízom.

Nem értetek ti engem, az van.

Ja és igen, plurkrol kigyomláltam magam.

A folytatásban a nyugalom megsértésére alkalmas karakterláncokat olvashatsz!

(Tovább…)

“…Az emberek méregetik reggel ahogy a tivornyából haza kúszik…”

Péntek este Gödör, lementünk. Elvileg sok ismerős lenn volt, de mégsem találkoztunk senkivel sem. Ennek két oka lehet. Egyik, hogy nem láttam élesen, másik, hogy ők se láttak élesen. Szóval sorban állás után bejutottunk. Benn semmi levegő nem volt, így gyorsan ki is jöttem, Dávid bennmaradt. Ez volt az utolsó amire emlékszem. Ez este tizenegy körül lehetett.

Következő kép az, hogy egy buszmegállóban ülök. Gyorsan felálltam, kezdtem felfogni, hogy nem ott vagyok ahol lennem kéne. Nem volt ismerős semmi. Kezdtem pánikba esni, sehol egy ember, egy busz, csak sötétség. Közben Dávid írt egy SMS-t, idézem:

- h vagy?

Ez már hajnali egykor történt. Két óra kiesett, hol voltam én két órán át? Így már értettem az SMS-ben a kérdést. Hol vagyok? Azt én is tudni szeretném! Ekkor megláttam két srácot, odamentem, gondoltam megkérdezem őket, hogy mi van.

- Bocsi, nem tudjátok megmondani, hogy hol vagyok?

Kérdeztem én, de ők csak röhögtek. Akkor odamentem két BKV ellenőrhöz:

- Elnézést, meg tudják mondani hol vagyok és merre jutok haza Csepelre?
- Hát, most Kispesten vagy, de passz. Sofőröket kérdezd inkább!

Az időközben megérkező egyetlen busz el is ment. Sofőrt se kérdezem meg így. Hopp! Felbukkant egy 5 fős társaság, odamentem. Pár suhanc volt, négy csaj megy egy srác. Ismét jött a kérdés:

- Bocsi, hol vagyok és hogyan jutok Csepelre? Gödörből jövök és fogalmam sincs, hogyan kerültem ide!

Itt mondtak valami Kossuth tér, meg nem tudom mit, majd a számomra fontos információt is közölték:

- Gyere velünk, mi is arrafelé megyünk, majd keresünk neked egy buszt!

Így hát elkezdtünk gyalogolni én csak mentem utánuk, egyáltalán nem tudtam hol vagyok. Közben ők hülyéskedtek és dumáltunk. Kiderült, hogy ők is a Gödörből jönek.

Aztán egy buszmegállónál megálltunk. Mondta az egyik csaj, szőke volt (úgy emlékszem), hogy a 950-es busszal Ferenc krt-ig eljutok, onnan ugye meg már 979 hazahoz. Amint ezt elmondta, szembe jött is a busz. Én köszönés és puszi, pacsi nélkül átrohantam és felszálltam a buszra. Ferenc krt-on leszálltam, jött is a 979 és hazajöttem. Itt vettem a Bady-ban egy kis sültkrumplit elvitelre. De alig ettem belőle, mert hányingerem lett, így letettem az asztalra itthon és elaludtam.

Hey Guys!

After one week of suffering I solved my problem with Ubuntu Hardy Heron (8.04 LTS) video and audio playback.

I made a documentation to help those who have Amilo La 1703 too (poor guys =().

Click here!!

I hope it’ll help!

Smooke some Weed

Buju Banton - Hills and valleys
Alborosie - Kingston Town
Eek-A-Mouse - Talking About the Bussiness
Wayne Marshall - Legalize Ganja
Red Rat - Blaze de Weed

Lassan három hónapnyi állandó városjárás után jöttem rá, hogy a legtöbb pesti (belváros) egy fasz. Idióta, közlekedni nem tudó, feszült, stresszes gecik vagytok, az van. Metrón mint a buzik mennek egymás seggébe a mozgólépcső irányába, lenn a faszok pakettja egy irányba megy, minta  tehenek, még múznak is. Villamosra nem férnek fel, de állnak az ajtóban, hogy ne is tudja becsukni a vezető. Mire várnak ott azok? Hátha kiugrik valaki a túloldalt és felférnek? Hülyék ezek. Azt se értem, hogy a hévet miért kell szétbaszni. Az még oké, leszarom ha egy-egy papír zsepit otthagy valaki, vagy valami, az le van szarva. De olyan szar amikor összepisált, hányt vagonok is vannak. Arról nem is beszélve, hogy frissen fújt graffitinek sincs kellemes szaga.

Járdán totyogó öreg mamókákról nem is beszélve. Kurvára leszarom, hogy te még nyitás előtt a piacra akarsz érni, én meg suliba, na húzz el. Üres a busz és te ide akarsz ülni? Basszájba, van még 39 ülőhely pattanj oda, vagy essél el.

Faszomba, ne legyen már ilyen szellemileg korlátolt kis geci a pesti lakosság.

Az utca békés volt, két oldalát betelítették egymás után az utcai árusok. A házak enyén lerobbantak voltak külsőre, de stabilan emelkedtek a magasba, egymásra árnyékot vetve, köztük az utcán bevilágította a nap sugara. A partig le lehetett menni egészen a kígyózó utcán. Az árusoknak ismét jó napja lehetett, mert az utcát betelítették a vásárlók és nézelődő túristák. A hotelekből és az olcsó, de meglepő módon kultúrált motelekből, minden hétvégén elárasztották az emberek a város ezen részét. Felkapott hely ilyenkor. Ha valaki jól csinálja egész évben nem kell többet dolgoznia itt, csak ilyenkor szezonban. A legtöbb helyi a hidegebb napokban csak otthon illetve a parton ücsörög, netán kimegy halászni a tengerre.

Szóval a szokásos hétvégi tömeg morajlott lefele a partfelé, a kofákat valósággal kifosztva. Elég biztonságos hely volt egyébként, mert tíz-húsz méterenként az ember belefutott egy, a tömegben sétáló fegyveres katonába. Kalasnyikov-val járták az utcákat, ügyelve a turisták épségére és a fekete-gazdaság megakadályozására. Annak ellenére, hogy mindenki jól élt - saját magukhoz képest - eléggé elszaporodtak a környéken a dealerek. Ugyanis egy semmirekellő milliárdos megvásárolt egy fél városnyi területet amin termesztésbe fogott. A lehetőségei meglehetősen korlátlanok, így nagyban nyomja a fickó. Senkisem ismeri, csak a közvetlen emberei, de mindenki csak álneveken szólítja. Az utcán elég sok pletyka kerint róla. Valaki szerint félszemű, mások azt mondják, hogy fehér. Én is úgy vélem, hogy európai.

Tehát ez a hétvége is átlagos volt. Szokás szerint felkaptam a törülközűm, belebujtam a papucsomba és elhagytam a hotelszobám. Sétálgattam lefele a partra, nézelődtem folyamatosan, hátha egy újabb kincsre tehetek szert. Találtam is egy szalmakalapot, nem volt beszegve a széle, így olyan volt mint az igazi, helyi földműveseké. Megvettem, felraktam fejemre, zsebemből elővettem a napszemüveget, felraktam. A nap csak úgy perzselte a köveket. Körülbelül húsz perce sétálhattam, mikor megjelent a házak között a tenger és a horizont. Ezt a látványt sosem múlja felül semmi. Van itt egy kis kávézó, egy majd másfél emelet magas lépcsőn lehet feljutni ide. Szeretek ide kiülni, megrendeltem a szokásos kávémat. Ez igazából már nem is rendelés, hanem szokás. A pultos már jól ismer, gyakran beszélgetek vele esténként itt. Így ha beülök, mindig megkapom a szokásos kávét, vagy koktélomat. Másfél éve élet itt és ez a legjobb hely. Mindig vannak emberek, de szerencsére nem túl sokan, mert nem lépcsőznek a túristák. Én is csak egy éjszakai fotózás alkalmával fedeztem fel. Szilveszter volt, ki volt az utca világítva, de itt különösen nagy fény volt. Mindegy, ez egy másik történet. Tehát, mint mondtam, beültem és ki is hozták a kávémat az aznapi újsággal együtt. Beintettem a srácnak fél kézzel, jelezve, hogy jóreggelt. Vissza intett. Szerencsére nem volt foglalt a kedvenc helyem. Innen belátni az egész partot és még az erdőt is egy kicsit. Már most tele volt a part strandolókkal. A kinyitott napernyők valóságos szinkavalkádot alkottak, a különféle sörös és egyéb dobozokon megcsillant a nap vakítóan szikrázó fénye. Nem lehetett nem belenézni, egyszerűen muszáj volt, annyira gyönyörű.
Megiszogattam a kávét az újság átlapozása közben, majd felálltam, keresztül mentem a belső helységen, hogy az újságot és a csészét lerakhassam a pultra. Fizetni hetente szoktam, minden hétfő reggel az előző heti fogyasztást. Ezután a kitérő után folytattam az utamat a partra. Újabb tíz perc séta után már lent is voltam az emberek között. A kávézóban levett napszemüvegem most vissza vettem, mert a tenger fénypompában úszott. Találtam néhány méterre egy üres napozóágyat, így odamentem, ledobtam rá a törülközőt, a napernyőt kibontottam és leültem. Vártam, hogy jöjjön egy parti árus, megkívántam egy sört. Nagyjából tíz, maximum tizenöt perc napozás után hallottam is ahogy hozzám szól egy kis srác. Általában ezt a melót diákok végzik. Nyár van, így mind itt dolgoznak a parton. Árusok, kölcsönzősök, önkéntes vizimentők. Vettem tehát tőle egy sört és fel is bontottam. Eléggé kiszáradtam itt a napon, így a felét meg is ittam egyből. Ez is az egyik kedvenc időtöltésem itt, a sok közül. Miután megittam bementem a vízbe mártózni egyet, úszkálhattam vagy egy órát is talán, nem tudom. Ezután felmentem a partról, ebédidő volt, így az utca kicsit kiürült. Az emberek nagy része beül ilyenkor egy elegáns étterembe itt. Én visszamentem a hotelbe és rendeltem egy pizzát. Tudom, hogy itt rendelhetnék mindenféle különleges ételt, ami az igazi ínyenceknek való, de én szeretem a pizzát. Bekapcsoltam a televíziót, műholdvevő nem lévén, csak négy földi adót lehetett fogni. Egyiken se értettem a szöveget, de volt egy - valamilyen humor csatorna - ahol a beszéd megértése nélkül is rendkívül jókat derültem délutánonként. Miután elkezdett lenyugodni a nap, visszamentem a már említett kávézóba. Ilyenkor az utcában a már-már zavarba hozó öltözékű hölgyek jelenléte volt a legdominánsabb. Már nem érdekelte az embereket a part, vagy maga a hely szépsége. Minden éjszakai bár előtt hatalmas sorok álltak, mindenki ittasan, vagy bekészülten várta, hogy bejusson. Az itteni éjszakai életben az a jó, hogy mindenki barátságos. Ha valakitől egy cigarettát akarunk kérni, akkor kapunk, néha fél dobozzal is. Tehát beültem a kávézóba, ahol most egy helyi tag játszott gitáron, lendületes futamokat. Ismertem őt, két szobával mellettem lakik a hotelben, már négy éve. Idejött egy nyárra, de munkát kapott - éjszakai fellépések - ezért itt maradt. Egyszer beszélgettem vele, semmi pénzért nem menne vissza… Hova is? Los Angeles-be, azt hiszem. Úgy a harmadik koktélomat ihattam, mikor belépett egy lány. Még sosem láttam itt és másoknak is feltűnt a jelenléte. Ide jött a pulthoz, gondoltam megpróbálom meghívni egy italra. Ekkor a barátom, a pult mögül odajött és kérdezte tőle, hogy mit adhat.  A lány csak annyit mondott, hogy ugyan azt amit én. Majd leült mellém a bárszékre és bemutatkozott. Liznek hívták. Én annyira belemerültem a szemeibe, hogy csak bambán, leesett állal bámultam rá, aztán két perc után észrevettem magam és bemutatkoztam neki. Kiderült, hogy most jött ide, egy helyi motelban kapott recepciós állást. Kérdezte, hogy mit csinálok én itt. Csak az igazat mondtam, hogy semmit. Nem hitte el, persze az emberek többsége nem hiszi el, hogy másfél éve itt lakom egy hotelben és semmit nem csinálok. Kezdem annyira megszokni ezt, hogy már-már én is elhiszem magamnak ezt. Sajnos másnap megfigyelésen kell résztvennem, így elkértem a telefonszámát. Persze, mobiltelefonja még nincs, így megadta a recepció számát, így ha dolgozik, ott elérem.

Folytatása következik…

Ha már én - azaz Fly - meghódítottam a magyar blog-tengert, gondoltam profitálhatnék a blogolásból. Így gondoltam beadok egy tervet a MySpace-nek, hogy miként kellene elindítaniuk a Magyar MySpace Blogot. Nem siettem el a dolgot, így azonnal írtam nekik egy levelet, amit most ide beillesztek, hogy kitöltse a helyet és legyen valami majdnem érdekes is a postban.

Kedves MySpace!

Ma gondoltam arra az ötletre, hogy nincs még magyarországon official blogotok. Gondoltam felvázolok itt nektek egy tervet, hogy milyen postokat kellene írnotok. Sőt! Elvállalom a blogolást, ha fizettek! De fizessetek, mert én itthon a legjobb vagyok, LEGJOBB!

Arra gondoltam többet írhatnátok arról, hogy a regisztrált felhasználóitok hogyan utaznak! Milyen utazási nehézségeik akadnak, mi a kedvenc útvonaluk, ilyesmi! Ez baromira érdekelne engem - magyarország legnagyobb bloggerét, aki már 2007 óta blogol!

Vagy Microsoft Magyarország Blog mintájára minden postba egy-egy hibajelentést idézhetnénk be, pár érdektelen mondattal bevezetve! Szerintem ezért én sok pénzt fogok tőletek kérni.

Tehát ezt írtam, várom a válaszuk!

Ja és ezt muszáj megmutatnom:
Mára ez az utolsó MySpace-s post!