Szar vagyok, tudom.
Utóbbi időben meglehetősen sokat filozofálok. Egyedül voltam itthon, egyedül utazgattam és ez vitte el az időm nagy részét. Úgy érzem eljutottam arra a szintre, amikor már én is azt mondom, hogy egoista vagyok és antiszociális. Nem szoktam magamban hibát látni, de most már azon a szinten vagyok, hogy ez így rossz. Olyan szinten nem érdekelnek mások és a problémáik, hogy azt még én se gondoltam volna. Sajnos ismerem magam így tudom, hogy előbb-utóbb a legjobb barátaim is csalódni fognak bennem, mert tudom, hogy milyen vagyok. Mindenkit leszarok egy idő után, de eddig ez nem zavart, mert tudtam, hogy mindig lesznek új barátaim. Régen ez nem volt gond, mert engem szart le mindenki, így nem is érdekelt ez a dolog. Pár éve még nem volt olyan, hogy legjobb haver, szerencsére már van. De mind említettem, amekkora egy fasz vagyok elüldözök magam körül mindenkit. Világ életembe csalódást okoztam mindenkinek. Legyen az rokon, ismerős, tanár, vagy egy haver. Hosszútávon nem az vagyok akinek hisznek, rájönnek, hogy rám nem lehet számítani. Számomra is csak addig fontosak míg én hasznot húzok belőlük, vagy csak meg nem unom őket. Esetleg míg el nem feledkezem róluk, valami jelentéktelen dolog miatt. Szar alak vagyok, az van. Kezdem úgy érezni, hogy én lassan teljesen jelentéktelenné válok a világ számára és a világ is számomra. De szeretnék ezen változtatni és elnézést kérni mindenkitől akivel tahó voltam, vagy lekezelően, pofátlanul, esetleg bármilyen más, sértő módon bántam.